ikon_nyitvatartas.png
Nyitva tartás

 

H-P.: 8:00-16:30
Szombaton: 8:00-13:00

Vasárnap: zárva

 



:: öntözési szaktanácsadás

:: öntözőrendszer-tervezés

:: öntözéstechnikai szaküzlet

:: öntözőrendszer-alkatrészek

ikon_penzvisszafizetes.pngEltévesztette?
Meggondolta magát?
Visszafizetjük!

részletek...

Öntözési kislexikon

  • Automatika – Elektronikus egység, mely különféle szempontok szerint programozható. Az automatika (vezérlő) program szerint nyitja-zárja a mágnesszelepeket, ennek eredményeképpen működik az automata öntözőrendszer. Igényszintnek és zónaszámnak megfelelően számos változatuk létezik.

  • Árok - Az öntözőrendszer föld alá helyezendő, vonalas jellegű elemeinek (csövek, elektromos vezetékek) elhelyezésére szolgál. Általában 25-30 cm mély, ásónyom szélességű; mélységének a felülről érkező sérülések (pl. ásás) elkerülésénél van jelentősége. A fagy ellen nem véd ez a mélység, az öntözőrendszer szakszerű víztelenítéséről tehát gondoskodni kell.

  • Átfolyó vízmennyiség – Az a vízmennyiség, amely az öntözőrendszer elemein (cső, szórófej stb.) egységnyi idő alatt átfolyik. Mértékegysége liter/perc vagy m3/óra.

  • Csap – ld. Golyóscsap

  • Csapadék – Hagyományos értelemben a levegő páratartalmából keletkező, földre hulló folyékony vagy szilárd halmazállapotú víz. Öntözési értelemben a csapadék a természetes eredetű csapadék pótlása céljából mesterségesen kiadott vízmennyiség.

  • Csapadékintenzitás – A felületre egységnyi idő alatt jutó (természetes vagy mesterséges eredetű) csapadék mennyisége. Mértékegysége mm/h. 1 m2 felületre kijuttatott 1 liter víz 1 mm-nyi csapadékot jelent.

  • Csepegtetőcső – Az LPE csőbe gyártás közben integrált csepegtetőtesteken keresztül öntöz. A csepegtetők távolsága (az osztás) igen változatos lehet; a díszkertekben a 33 cm-es változat terjedt el, 16 és 20 mm-es átmérőben.

  • Csepegtetőtest – Cseppenkénti vízkibocsátással öntöző alkatrész. Vízkibocsátása jellemzően 2, 4 vagy 8 l/h. Hagyományos és nyomáskompenzált változatban kapható.

  • Cső – az öntözővíz vezetésére szolgáló, általában KPE vagy LPE anyagú, kör keresztmetszetű eszköz. Többféle nyomásfokozatban, átmérőben kapható.

  • Drénszelep – Nyomás hatására lezáró, a víznyomás megszűntével kinyitó automata szerkezet. Nyitott állapotában (gyakorlatilag minden egyes öntözés után) leereszti a csőhálózatban lévő vizet, szakszerű építés esetén szivárgó kavicságyba. Ld. még: Víztelenítés.

  • Elektromos vezeték – Az automatikát a mágnesszelepekkel összekötő vezérlőkábel. Keresztmetszete és érszáma a távolság és a működtetendő szelepek számának a függvénye.

  • Fejtől-fejig öntözés – A díszkerti öntözés egyik alapelve. Lényege, hogy a szórófejeket szórási sugárnyi távolságra telepítjük, másképpen fogalmazva: az egyik szórófejet megöntözzük a másikkal. A módszer célja a minél egyenletesebb beöntözöttség elérése.

  • Fővezeték – A vízforrást a mágnesszelepekkel összekötő csőszakasz. Többnyire állandó nyomás alatt van, kivéve, ha a szivattyút szivattyúindító relé indítja, vagy mesterszelep van a rendszer elején.

  • Gerincvezeték – ld. Fővezeték

  • Golyóscsap – Olyan elzárószerkezet, amelynek belsejében egy átfúrt golyó forgatható egy kívül elhelyezkedő kar segítségével. A golyó állásától függően zárva vagy nyitva van a csap, ill. a kettő között fokozatmentes beállítások lehetségesek.

  • Hidrofortartály – Szivattyúk kiegészítője lehet. Nagysága a pár literestől a több száz literesig terjedhet. Házikertekbe általában 24-50 literes tartály javasolt. Szerepe elsősorban a kis vízelvételek kielégítése szivattyúüzem nélkül, vagy csökkentve az indítások számát. Nyomáskapcsolóval kiegészítve szokás alkalmazni. A szivattyú, a tartály és a nyomáskapcsoló együttesét házi vízműnek is szokás nevezni.

  • Hollandi – Egyszerű szerelést, ugyanakkor a szerkezeti hossz változása nélküli oldhatóságot biztosító szerkezet, gumigyűrűs tömítéssel. Merev csőhálózatokban érdemes alkalmazni, ahol egy vagy több alkatrész esetleges kiszerelhetőségét javítás, karbantartás céljából biztosítani szükséges.

  • Kifúvatás – ld. Víztelenítés

  • Kompresszor – Az öntözőrendszer víztelenítéséhez használt segédeszköz. A kompresszor által előállított nagynyomású (4-6 bar) levegővel (a rendszer elején található ürítőcsaphozcsatlakozva) a teljes rendszerből ki lehet fúvatni a vizet. Kizárólag ezzel a módszerrel érhető el 100%-os eredmény.

  • Kör – ld. Zóna

  • KPE cső – Kemény polietilén cső. Általában 6 és 10 bar-os nyomásfokozatban készül. Fő- észónavezetékben egyaránt használatos. Járatos méretek: 25 mm (3/4”), 32 mm (1”), 40 mm (1 1/4”), 50 mm (1 1/2”), 63 mm (2”) … Gyorskötő idomokkal szerelhető.

  • Lábszelep – Speciális visszacsapószelep. Felszíni szivattyúknál használatos, a szívócső végére szerelik azért, hogy üzemen kívül ne folyhasson ki a víz a szívóágból, meghiúsítva vagy megnehezítve a következő indulást.

  • LPE cső – Lágy polietilén cső. 16, 20 ill. 25 mm-es változatban terjedt el. Mivel 3-4 bar-ig alkalmazható, csak zónavezetékként állja meg a helyét. KPE györskötőidomokkal is szerelhető, de jobb, egyszerűbb és olcsóbb is a hozzá kifejlesztett bordás ill. gyorszorítós, kúpos idomok használata.

  • Mágnesszelep – Áram hatására nyitó elzárószelep. Beépítésével (és automatikávalkiegészítve) automatizálható az öntözőrendszer.

  • Manométer – ld. Nyomásmérő

  • Mesterszelep – Közönséges mágnesszelep, csak a rendszer elejére van beépítve. Az erre alkalmas automatikák bármely zóna elindításakor a mesterszelepet is nyitják. Helyes alkalmazásával elérjük, hogy csak akkor kerüljön nyomás alá a fővezeték, ha öntözés van. Ezzel – főleg nagyobb rendszereknél – elkerülhetők az esetleges csőtörésekből származó következménykárok.

  • Mikroszóró – Kis sugarú, a vizet permetszerűen kiöntöző, általában fixen kiemelt szórófej. Elsősorban sziklakertek öntözőfeje, díszkerti vonalon, persze.

  • Nyomás – A nyomás fizikai mennyiség, az anyagok egyik fizikai jellemzője, állapothatározó. Definíció szerint az egységnyi felületre eső erőhatást adja meg. A víz nyomása energia, melyből forrásaink erejéig gazdálkodhatunk. A vízben lévő energiát használjuk fel arra, hogy a vízcseppeket eljuttassuk a megfelelő helyre. A nyomás mértékegysége a bar; 1 bar hozzávetőlegesen 10 m vízoszlop súlyával egyenlő.

  • Nyomáskapcsoló – Egy állítható alsó nyomásértéknél bekapcsolja, a szintén állítható felső nyomásértéknél kikapcsolja a szivattyút. Szokásos kiegészítője a hidrofortartály.

  • Nyomásmérő – A víz nyomásának mérésére alkalmas eszköz. Szokásos tartománya: 0-10 bar.

  • Nyomásveszteség – A csőben áramló víz veszít kezdeti nyomásából. A rendelkezésre álló kezdeti nyomás és a célhelyen (praktikusan a szórófejeknél) elérni kívánt nyomás ismeretében kell meghatározni a szükséges csőméretet, figyelembe véve a vízhozamot és a távolságot.

  • Öntözési idő – Az az időtartam, ameddig működjön egy zóna. Általában percenkénti megadására van mód, de egyes típusok másodpercek beállítására is adnak lehetőséget.

  • Öntözési nap – Az a nap, amelyikre engedélyeztük az öntözést. Ezek lehetnek a hét önálló napjai, páros ill. páratlan napok, minden valahányadik nap stb.

  • Program – Az automatikába táplált információhalmaz, ami alapján történik az öntözés. A program legfontosabb része a startidő, az öntözési nap, ill. az öntözési idő.

  • Rotoros szórófejek – Egy kilőtt vízfüggöny megadott tartományban történő oda-vissza forgatásával öntözik a területet. Szórási sugaruk 6-30 m, típustól függően.Csapadékintenzitásuk kisebb.

  • Spray szórófejek – A vizet esőszerűen kiadagoló szórófejek. Általában földből kiemelkedő, ritkábban fixen kiemelt szórófejek, melyek tetején lévő fúvóka határozza meg aszórásképet és a szórási sugarat (mely jellemzően 2,0-5,5 m). Csapadékintenzitásuk nagy.

  • Startidő – Az öntözés kezdetének időpontja. Automatika-típustól függően naponta több startidő is megadható.

  • Szelepszerelvény – Mágnesszelep vagy csap egyszerű és hollandijának köszönhetően oldható kötésére való. Egyenes, T, három-, négy-, öthollandis, könyök, kereszt változatban létezik.

  • Szivattyú – Külső energia felhasználásával (benzin- vagy villanymotor-meghajtással) működő szerkezet, mely a vizet felszívja és/vagy megnöveli annak nyomását. Számtalan típusa és alkalmazási területe ismert.

  • Szivattyúindító relé – Egy olyan váltóáramú relé, mely az automatika által kiadott 24 V feszültség hatására kapcsolja a szivattyú felé menő áramot. Szárazonfutás elleni védelemre feltétlenül szükség van, ugyanis az automatika nem tudja, van-e víz; amikor bekapcsolja valamelyik mágnesszelepet, kapcsolja a relét is.

  • Szórási sugár – Az a távolság, ameddig elöntöz a szórófej. Ez néhány centimétertől egészen 30 méterig terjedhet, típustól függően.

  • Szóráskép – A szórófej által öntözött terület alakja. Ez lehet körcikk vagy teljes kör (fix vagy állítható), ill. léteznek téglalap alakú területet öntöző szórófejek.

  • Szórófej – Az öntözővíz kijuttatására alkalmas eszköz. Házikerti értelmezésben szinte kizárólag pop-up, azaz földből kiemelkedő spray szórófejet, rotoros szórófejet, illetvemikroszórófejet értünk alatta.

  • Szűrő – Egyszerű szerkezet, ami a belsejében lévő hálós betéten átengedve a vizet, mechanikai alapon tisztítja azt. A szűrők különféle finomságú betétekkel készülnek; a legelterjedtebb a 120 mesh (130 mikron) finomságú szűrő. A szűrésre elsősorban kútról történő öntözésnél van szükség, de beépítése minden esetben javasolt.

  • Téliesítés – ld. Víztelenítés

  • Ürítőcsap – Közönséges (általában 1/2”-os) golyóscsap, amire a tél beállta előttkompresszort csatlakoztatva, ki lehet fúvatni a rendszerből a vizet. Ez a folyamat a víztelenítés.

  • Vezérlő – ld. Automatika

  • Visszacsapószelep – Olyan szerkezet, ami csak egy irányba engedi folyni a vizet. Léteznek tisztán rugós, ill. rugós-membrános visszacsapószelepek. Legfontosabb feladata, hogy meggátolja az öntözőrendszer csőhálózatában lévő víz visszaáramlását az utcai hálózatba, ill. lejtős területeken a mélyebben lévő szórófejeken keresztüli kicsorgását. Speciális változata a lábszelep.

  • Vízforrás – Az öntözőrendszer vízvételi helye, a kiindulási pont. Ez lehet vízóraakna, ásott vagy fúrt kút, ciszterna, kerti csap stb.

  • Vízhozam – Időegység alatti vízmennyiség. Mértékegysége általában liter/perc vagy m3/óra. A vízforrásnál rendelkezésre álló, ill. a szórófejeken, mágnesszelepeken átáramló vízmennyiséget egyaránt értjük alatta.

  • Vízkalapács – Csőhálózatok esetenként igen veszélyes jelensége, pl. csapok hirtelen nyitásánál-zárásánál alakul ki. Erős mechanikai és hanghatások kísérhetik.

  • Vízkonnektor – Állandó nyomás alatti csőhálózatra kötött vízvételi szerkezet. Tulajdonképpen egy visszacsapószelep, ami egy „kulcs” beillesztésével nyitható. Földbe süllyesztett, zárható fedelű, így használaton kívül észrevétlen, és szennyeződés ellen is védett.

  • Víztelenítés – Az öntözőrendszer felkészítése a téli, fagyos hónapokra. A téliesítés legtöbbször kompresszoros kifúvatást jelent.

  • Zóna – Az ugyanazon mágnesszelephez csatlakozó csőhálózaton működtetett öntözőelemek összessége. Az öntözési alkatrészek jellegétől függően nevezzük spray, rotoros, csepegtető stb. zónának.

  • Zónavezeték – A mágnesszelepek utáni csőszakasz, melyen keresztül eljut a víz a különféle öntözőelemekhez. Csak az öntözés idejére kerül nyomás alá.