Az öntözőrendszer egy igen jól kitalált, elmés szerkezet. Számos alkatrészének jó összehangolt működése folytán valósul meg a végső cél: az automata öntözés, mellyel lehetővé válik a gyep, a növények felügyelet nélküli vízellátása. Az alkatrészek – egyelőre a teljesség igénye nélkül: csapok, szűrők, mágnesszelepek, szórófejek, csepegtetők, vezérlő, esőérzékelő, csövek, idomok. Ezek részletes ismertetésére később kerül sor.

Milyen összefüggések vannak ezek között az elemek között? Kezdjük a legvégén.

Az öntözőrendszer rejtett összetevőiből szinte csak a szórófejek látszanak, azok is csak az öntözés idejére emelkednek ki a földből, mégpedig a víznyomás hatására. Mitől lesz nyomás a szórófejekben? Attól, hogy valahol a föld alatt kinyit egy mágnesszelep, és a víz elkezd áramlani a szórófejekhez vezető csövekben (nagyon leegyszerűsítve ez olyan, mintha kinyitna egy csapot, majd valamennyi idő után elzárná). A mágnesszelep kisfeszültségű áram hatására nyit ki, amit az automatika ad neki.
Tehát: az automatika a beleírt programból „tudja”, hogy eljött az öntözés ideje: áramot ad az egyik mágnesszelepnek, mire az kinyit és átengedi magán a vizet, tovább a szórófejek felé. A fejek a víznyomás hatására kiemelkednek, és addig öntöznek, ameddig az automatika el nem veszi az áramot a mágnesszeleptől. Ez az automata öntözőrendszer legbelsőbb lényege.

A vízforrástól (hálózati víz vagy szivattyú) csöveken keresztül jut el a víz a mágnesszelepekhez, onnan pedig tovább a szórófejekhez, csepegtetőkhöz. A vizet illik szűrni, ugyanis ezzel eltávolíthatók a szelepekre, szórófejekre veszélyt jelentő szennyeződéseket. A vízforrástól a szelepekig tartó szakaszt fővezetéknek, a szelepek utáni szakaszt zónavezetéknek nevezzük; ez utóbbira vannak szerelve a szórófejek. A csövek és az öntözőrendszer-elemek között kötőelemek, ún. fittingek teremtik meg a hidraulikai kapcsolatot. A minőség itt is fontos, mert a silány alkatrész vagy a rossz szerelés szivárgást okoz.